Felejthetetlen emlékeim fűződnek a bácskai borokkal és szőlősker-tekkel, ezeken belül pedig a Kövedinka, a Saszla és a Portogízer fajtajellegű borokkal való első találkozásomhoz. Élénken élnek emlékezetemben azoknak a boroknak a zamata, amelyeket mindkét nagyapám kérges tenyerével művelt szőlőskertek termettek. Azoké a boroké, amelyeknek készítését szeretet és tisztelet övezett. Ugyanis az a mondás járja, hogy a bor az Isten és az ember közös itala. Már akkor ott éreztem, hogy valakinek ezt folytatnia kell!
Visszamenőleg a család néhány nemzedéke foglalkozott borászattal, de 1978 óta Dujmovics László doktor és családja irányítja ezt a gazdaságot.
Azt is mondják, hogy a bor a civilizáció egyik legősibb szimbóluma. Évszázadokon át felhevítette az emberek vérét, megmozgatta fantáziájukat, másokat pedig megihletett.
Nagyon sok szeretet, tenni akarás és tudás kell ahhoz, hogy a Nap ajándékát a palackba parancsoljuk. A mi szívünk is telve van szeretettel, tenniakarásunkban sincs hiány, és boldogok vagyunk, ha valamit megtanulhatunk. A kitűnő borok elkészítése számunkra kihívás, de egyben megtiszteltetés is.